Selyemtextilbe bugyolált kandis-, süvegcukordarabkák, vagy marcipán. Így kezdte pályafutását a karácsonyfa édes dísze, ami ma már hungarikumnak minősül, s amit a 19. század végétől a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított első magyar gőzüzemű csokoládégyárban készítettek.
Az édesség őse Franciaországban készült, túltelített cukoroldatból felfőzéssel készült puha, kikristályosodott massza, fondant-cukor volt, ami igen jól formázható és ízesíthető. A kávés, csokoládés, vaníliás, valamint a gyümölcsös ízek közül a málna, narancs és citrom volt a legnépszerűbb. Német bevándorló cukorműves mestereknek köszönhetjük, hogy hazánkban is elérkezett a 19. század első harmadában, s nevét is német tükörfordítással kapta: „salonzuckerl”-ből. Először kézzel készültek a finomságok, a tehetősebbek cukrászdából rendelték meg ezeket, ugyanakkor akiktől távol esett a cukrászda, vagy nem tudták megfizetni, azok otthon varázsoltak kézműves édességet a karácsonyfára. 1930-as évektől a csokoládéba mártott szaloncukor lett a divat, melynek nagy előnye volt, hogy „nem keményszik, hónapokig tartja a zamatját”, tehát nem száradt ki olyan hamar, mint a cukros változatok. Az első világháború után jelentkező cukor- és szörphiányt a nugátos töltelékkel igyekeztek pótolni, hogy ne maradjon a karácsonyfa édes dísz nélkül. Ehhez Törökországból érkezett a mogyoró és a barackmag. 1945-től kezdtek megszűnni a családi cukrászdák, 1949-től csak az készíthetett szaloncukrot, akinek volt gyártási engedélye. Az államosított csokoládégyárak előnyhöz jutottak, tíz évvel később már tömegtermékké vált a szaloncukor, aminek csomagolása ekkorra minta nélkül maradt, melyek csak az 1980-as években jelentek meg újra a sztaniol papíron.
1868-ban a mai
Szentkirályi utcában alapította Stühmer Frigyes Magyarország legnagyobb csokoládégyárát.
A cukorkaüzemhez 1883-ban építette a gőzüzemű részleget, mellyel meghonosította hazánkban a nagyipari csokoládégyártást. A fejlesztésekben elért eredményeiért Ferenc József 1885-ben érdemkereszttel jutalmazta, továbbá elsők között kapott engedélyt arra, hogy a magyar címert használja termékein. 1941-ben épült a második gyár a Vágóhíd utcában, amely már a megnövekedett igényeket is kielégítette, s mely Európa egyik legmodernebb csokoládégyára lett. A Stühmer névhez fűződik a már említett nugátszerű termékek piacra dobása is.
Szerencs(i)sek vag
yunk mi, magyarok, nem kell sokáig kutakodnunk más, hazai szaloncukrot is készítő üzem után. A Szerencsi Csokoládégyár szintén régi múltra tekint vissza a hazai édesipar területén, hiszen 1923-ban ajándékozta meg (szó s
zerint) először a szerencsieket termékével, a sárga papírba csomagolt 101-es főzőcsokoládéval, amelyből próbaképp 200 kg-ot készítettek. Tudnunk kell azonban, hogy a céget a Stühmer –gyár, a Nagyar Cukoripari Rt. és a Hangya Szövetkezett hozta létre, s a húszas évek közepén indult igazán fejlődésnek, amikor is Liechti Frigyes német szakembereket és korszerű berendezéseket hozatott a gyár területére. 1973-ban 2400 dolgozó 18 ezer tonna árut termelt az akkor már Szerencsi Édesipari Vállalat néven működő üzemben, ahol a szaloncukrok jelentős része is készült.
Szintén találunk szaloncukrot a főként marcipán termékeiről ismert Szamos termékkínálatában. A Szamos Mátyás által a 30-as években alapított cég ma Magyarország egyik legismertebb
családi vállalkozása, mely a legjobb marcipán alapanyagokból készíti édességeit. A marcipánkészítés és formázás fortélyait az alapító egy híres dán cukrászmestertől tanulta, de dolgozott a Gerbaud-nál is. A nemzetközi viszonylatban is helyt álló cég tulajdonosai büszkék arra, hogy a társaság szerepelt azon 12 vállalkozás között, amelytől a marcipán feltalálásáról nevezetes Lübeck városa kiállítási anyagot kért a marcipánmúzeuma számára.
A BEPATEK Partner
ei mindhárom cég termékével találkozhattak már a berendezések vásárlása utáni ajándék formájában, hiszen az édességek előállításához CERTUSS gőzfejlesztő berendezést használnak, rendszerint a főzőüstök melegítése céljából.
Néhány régi szaloncukor:
Forrás:
szerencsibonbon.hu
stuhmer.hu
szamos.hu
Papp Noémi: A csokistól a sajtkrémesig: a szaloncukor története In: Nők Lapja advent, 2016. tél
Zsebvilág 2001: Márkás cégek, HVG Kiadó