A legtöbb mosoda jól kezeli a különböző textileket vasalás során, mint pamut, pamut-poliészter, mikroszálas poliészter, azonban az egyik típusról a másikra való átállás során adódhatnak nehézségek. Két vagy három különböző típusú textil egy ütemben történő kezelése esetén a poliésztert tartalmazó anyagok szürkévé válhatnak.
A 100% pamut általában legfeljebb 200 °C-on vasalható és a legjobb eredmény 50% nedvességtartalmú szövet esetén érhető el. Amennyiben a nedvességtartalom kevesebb, mint 40%, úgy a textilen található gyűrődéseket nehéz eltávolítani.
Pamut- poliészter esetén a maximális vasalási hőmérséklet körülbelül 165 °C, ami egyenértékű a 7 bar gőzzel. A szövetgyártók általában nem vállalnak felelősséget a felmerülő problémákért, ha a vasalási hőmérséklet meghaladja az ajánlott 150 °C-os szintet. A legtöbb probléma általában a vályú nem megfelelő hőmérséklete miatt adódhat, illetve a különböző lerakódások is kárt okozhatnak, a szövet elferdülhet. A vályú hőmérsékletének 165 °C-ra való csökkentésével, illetve rendszeres viaszolással a probléma kiküszöbölhető. A nyolc órás műszak kezdetekor kell a viaszolás végezni. Amennyiben nem lehetséges a vályú hőmérsékletének csökkentése, akkor a nagyobb nedvességtartalmú vagy valamivel nagyobb sebességű vasalás általában megoldja a problémát. Ez működhet a poliészter és pamut-poliészter textilek esetén is.
Körkörös gyűrődés és széleken való elferdülés jelentkezik akkor, ha túlmelegedik a poliészter anyag. Gondot okozhat az is, ha a vasalóhenger alulméretezett a vályúhoz képest, vagy a vályú eldeformálódik. Ez utóbbi régebbi típusú acélvályús gépeknél fordulhat elő. A modern berendezéseket e hiba kiküszöbölése érdekében terheléses tesztnek vetik alá. Mindkét vasalási hiba elkerülhető a helyes, maximum kb. 165 °C-os vályúhőmérséklet mellett, valamint a rendszeres viaszolással.
Jelentősen romlik a vasalási minőség, ha egy beadagoló szalag sérül, melyre az egyetlen megoldás a szalag cseréje.
A kevert pamutszövet vasalhatósága a poliészter szálak pamutszálak közé épülése miatt különböző lehet, de egy nagyon magas élettartamú textúráról beszélhetünk a két típusú anyag kapcsolódása miatt. A szövetnek a pamut-poliészterre jellemző termikus tulajdonságai lesznek, így a poliészter 167 °C-on kezd lágyulni. Ezen a hőmérsékleten a gyapotszövetben gazdag anyag elveszti erejét, tágulhat, kiszélesedhet a behúzás irányában. A 100%-os pamuttól eltérően, ha a kevert pamutszövet ily módon torzul, a következő mosás alkalmával már nem nyeri vissza eredeti méretét. Az adagolás irányának megváltoztatásával elkerülhető, hogy a textilfonalak a folyamatos ugyanazon irányú behúzás miatt egyre hosszabbá és keskenyebbé váljanak, így deformálva az anyagot. Illetve a már eltorzult textil ezen metódus többszöri megismétlésével visszanyerheti közel eredeti formáját. Ideális megoldás azonban a vályú hőmérsékletének megfelelő szintre való csökkentése. 
Néhány szövet rugalmasabbá válik az első mosások, vasalások során. Ez a probléma gyakrabban fordul elő kevert pamutszövet esetén, mint a 100%-os pamutnál. Ebben az esetben is a helyes vasalási hőmérséklet alkalmazása a megoldás, illetve a szalagok 0,1%-os feszességre való beállítása. Ez utóbbi egyes korábbi típusú berendezések esetén nem járható.
Amennyiben a textil megnyúlása hosszanti irányú, akkor az anyagon barázdák keletkeznek, s a gépbe való jutás során általában kagyló alakú gyűrődéseket eredményez a sarkokban és a textil szélein. Az elasztikus hatás sajnos zsugorodást eredményez, s a keletkezett ráncos területek hullámpapírhoz hasonlítanak, ezeket már nem lehet kihúzni. Ez a hiba csökkenthető szalagok igazításával, feszesítésével, vagy szalagcserével.
Forrás: Getting the best from the ironer line IN.: LCNI – 2015.01.29.